És ugyan meglehetősen keserű helyenként, mégis hamar magába tudja szippantani az embert a világa, amely nem is engedi egyhamar.
Legutóbbi videó Népszerű Videók Bejegyzések Kép ABOUT Dark - 1. évad
A sorozat talán legnagyobb hibája ebből is ered: hogy fókuszálatlan, nincsenek igaz főszereplői és a rengeteg karakterrel való zsonglőrködés a mindössze 10 részes évadban sokszor visszaüt, így van akinek a karakterdrámája a szezon végére elsikkad, mivel nem volt idő vele foglalkozni. Leginkább egy kulcsfiguráról beszélhetünk csak, a Stephen King-i párhuzamokat kiemelő Jonas (az okkal nagy nemzetközi karrier előtt álló Louis Hoffman- The Centre of my World, Aknák földjén), aki éppen apja öngyilkosságát próbálja feldolgozni, amikor is eltűnik egy barátja öccse, ami az egyébként is évtizedek óta rengeteg elfojtásokkal küzdő kisváros életét csak még inkább felbolygatja. A Dark nem egy könnyű darab és nem csupán a temérdek szereplő, az idősíkok, hanem az ebből adódó filozófiai, avagy bibliai kérdésfeltevések, utalások révén (hogy mást ne mondjunk utóbbira: "Jónás" mellett van itt Noé nevezetű figura is): "Változtathatok-e a múlton és ezáltal a jövőn? Minden eleve elrendeltetett, vagy van beleszólási lehetőségem?
Na, a Netflix első német sorozatára, a Darkra ez egyáltalán nem igaz. Éppen ezért nem is egészen értem azokat a sorozatot ért kritikákat, amelyek a Stranger Thingshez hasonlítják és a fent említett kommerszséget kérik rajta számon. Mert való igaz, hogy rendesen épít a Dark is az idén a második aranykorát élő Stephen King munkásságára, mégis sokkalta masszívabb, töményebb, (nomen est omen) sötétebb annál. Itt az igazi rémet maga az ember jelenti, a benne fel nem dolgozott sérelmek, amelyek folyamatosan növekednek benne és ezek a szörnyek hogyan fertőzik meg a későbbi generációkat. És ezeknek a sérelmeknek, rejtélyeknek (gyerek eltűnéseknek, avagy gyilkosságoknak) ráadásul nem csak egyszerűen generációról generációra öröklődő súlyuk nyomja a szereplők vállát, hanem az időutazás révén folyamatos a visszacsatolás, az ok-okozati összefüggések pedig még inkább bonyolódnak. Így az alapból nem kevés karaktert egy lekapcsolás előtt álló atomerőmű árnyékában élő családokat 2019-ben - mozgató történetszál még hatványozódik is a további két idősíkkal.
Mintha az alkotók is érezték volna, hogy három sorozatra elég eseményt zsúfoltak tíz epizódba, hiszen sokszor rendkívül direkt módon emlékeztetik a nézőt arra, hogy az egyes karakterek hogy festenek a múltban és a jelenben. Ezzel a mankóval számos fordulat értelmezhető lesz, ám a lusta forgatókönyv sok sorsfordító momentumot szimplán a téma komplexitásával magyaráz. Pajzsként tartja maga elé Einstein és Shakespeare hangzatos szavait, megidézi a téma legfontosabb kulturális sarokköveit, sőt, még a féreglyuk működését is egy félbehajtott papírral magyarázza el, de saját jogán nem állít semmit. Ez volna a legkisebb gond, ha az alkotókra láthatóan ihlető hatással bíró Stranger Things mintájára a hangulattal, a nosztalgiával vagy az érdekes karakterekkel igyekezne palástolni nyilvánvaló hiányosságait. A Dark azonban végtelenül nyomasztó, a '80-as évek popkulturális utalásaival leginkább csak a német közönség lakik majd jól, a számtalan karakter között pedig csak elvétve találunk valakit, akiért valóban érdemes aggódni.
German Things Publikálva 2017. december 2. 10:31 Kritikánk spoilermentes. Csendes, eldugott kisvárosban járunk, ahol soha, semmi nem történik. Megint. Egyik napról a másikra, rejtélyes módon eltűnik néhány fiatal. Úgy tűnik, hogy a város szélén lévő, gyanús üzelmeket folytató ipari épületnek köze lehet az eseményekhez. A Netflix első német nyelvű sorozatának előzetesei és premisszája a közelmúlt néhány produkciójával való kísérteties hasonlóság ellenére is ígéretesnek tűnt, a baljós képsorokat elnézve úgy éreztük, hogy valami egészen különleges, példátlan vállalás vár ránk. Olyan, amihez foghatóval még nem találkoztunk. A Dark a bíró leányához hasonlóan teljesítette is ezt az elvárást, meg nem is. Baran bo Odar sorozata az ismerős panelekkel percek alatt behúzza nézőjét, ám rögtön világossá is teszi, hogy ezúttal nem a Stranger Things habkönnyű szórakoztatása lesz a jussunk, ha végigmegyünk az általa kijelölt úton. A jó öreg német humornak hála a Dark végül inkább a Twin Peaks legelborultabb pillanatait eleveníti fel, és bár ez gyakran eredményez elképesztően hatásos, hátborzongató pillanatokat, viszonylag hamar kiderül, hogy a nagy gonddal felhúzott díszletek mögött nagyon vékony a tartalom.
Az idő folyamát terelhetem-e más irányba, ha kérlelhetetlenül belefolytam az események láncolatába? " Rengeteg, az időutazós sci-fik világát rendszeresen foglalkoztató és megmozgató kérdés, avagy Paradoxon, amit van, ami könnyedén felül ír akármikor (lásd. Doctor Who), és van, amelyik megmásíthatatlannak fogadja el azt (lásd. 12 majom). A Dark első évada - aminek már be is rendelték a második szezonját - mindezek ellenére még csak kapargatja a felszínt, de az mindenképpen az előnyére válik, hogy ezeket fel meri tenni. Továbbá az európai, ezáltal ismerősnek ható környezet révén sokkalta személyesebbnek érzékeljük a látottakat, nem beszélve arról, hogy az évad előre haladtával egyre inkább átlátjuk a szereplők cselekedeteinek a mozgatórugóit, azok gyökereit, így egy-egy figura elkeseredettségét, avagy döntését is megtudjuk érteni, ha azzal (morálisan) egyetérteni nem is. A Darknak mindenképpen előnyévé válik, hogy ugyan sok-sok társához hasonlóan maga is használja a nosztalgiát (idén már a sokadik zseniálisan retro soundtrack), ezt inkább a hangulatfestésre, a közeg elengedhetetlen ábrázolására használja, nem arra épít.