Régen úgy tartották, hogy az emberi agy túl bonyolult ahhoz, hogy megérthesse önmagát. Változott a véleményünk az agykutatás európai évtizedében? Várható-e áttörés a neurológiai betegségek megértésében? Vannak még nyitott kérdések, de óriási az előrelépés, annak ellenére, hogy a legtöbb agyi rendellenesség és kognitív működés mindmáig meglehetősen tisztázatlan. A képalkotó és az elektrofiziológiai vizsgálatok fejlődése vezetett ahhoz, hogy az egyes agyi területek működését feltérképezzük, az agyterületeket összekötő agyi hálózatokat, az idegi kommunikációt is vizsgálni tudjuk. A strukturális hálózatok megismerése vezethet a funkcionális hálózatok feltérképezéséhez. Ezek a hálózatok a fejlődés során folyamatosan változnak, a hálózat felépítésében nagy az egyéni különbség. Hogy ebből mennyi örökletes, azaz genetikai eredetű, mennyi tanult, kulturális elem, még nem mondható meg. A dinamikus hálózati modellek, a hálózatanalízis közelebb vihet a neurológiai betegségek megértésében és akár a legújabb kezelésekre adott eltérő hatások értékelésében.
Általában 70%-ban rohammentes állapotot lehet elérni a gyógyszerekkel. Standardizált klinikai fenotípusok, a komplex genetikai alapok megértése (gén-gén, illetve gén-környezet kapcsolat), neuropszichológiai, képalkotói mérések, funkcionális MRI, funkcionális kapcsolatok diffúziós tenzor mérései, epigenetikai mechanizmusok, az epileptogenesis folyamata mind hozzájárulnak a terápiarezisztencia, illetve a nem tolerálható gyógyszermellékhatások megértéséhez. Az epilepsziához társuló betegségek teljes feltérképezése (depresszió, kognitív zavarok) is a jövő feladata. Hogyan látja az együttműködést a neurológia és a pszichiátria között? Attól tartok, a specializálódással az alaptudományok egymástól távolabb kerülnek, és távolodik a neurológia is a pszichiátriától. Pályafutásom kezdetén szinte elvárt volt, hogy a neurológus szerezzen pszichiátriai jártasságot is és fordítva. Ezt nagyon nagy előnynek érzem a pályám során, hogy részese lehettem ennek a szemléletnek. Az idegrendszer és a psziché elválaszthatatlan.
Másrészt, különösen az egyetemi munkahely választásakor egy külföldi tanulmányút az anyagi biztonság megalapozását is jelenthette (köztudottan alacsony az egyetemi fizetés). A fiatalok többsége azonban visszatért. Most is többnyire tapasztalatszerzés a cél, de vajon miért is nem térnek vissza? Miért jó egy fejlettebbnek tartott, de szakmailag vagy beteg szempontjából kedvezőtlenebb országban maradni? Anglia nevezetes a hosszú várólistáiról és arról is, hogy sok helyen munkaidő után "megáll az élet", nagyobb városban nincs lehetőség thrombolysisre. Vagy Dániában nincs szabad orvosválasztás. Ugyanazt a beteget egyik nap az egyik, másnap már másik orvos vizsgálja és mond véleményt róla. A terápiás döntéseket is korlátozzák. Mikor megkérdeztem, hogy akkor miért is jobb ebben a szisztémában dolgozni, akkor a válasz az volt, mert tervezhetek, minden előre kiszámítható és megbecsülnek. Ha van erkölcsi megbecsülés, biztonság, mely nemcsak a financiálist jelenti, akkor van értelme a küzdelemnek.
Indokolt lehet laboratóriumi vizsgálat elvégzése is. Bejelentkezés Neurológiai kivizsgálásra: Telefonos, emailes, facebookos bejelentkezéshez KATTINTSON ide! FájdalomKözpont +36 70 621 2433 Dr. Jakab Gábor PhD neurológus Dr. Prinz Géza neurológus, pszichiáter, infektológus Dr. Vida Zsuzsanna neurológus főorvos, fejfájás specialista
A neurológia, magyarul az ideggyógyászat a központi (agy és gerincvelő) és perifériás (a testet behálózó, környéki) idegrendszer szerkezeti és funkcionális megbetegedéseivel foglalkozó orvosi szakág. A neurológus szakorvos feladata ezen idegrendszeri betegségek kivizsgálása, diagnosztikája és sok esetben kezelése is. A leggyakoribb idegrendszeri betegségek A neurológiai betegségek panaszai igen változatosak lehetnek elhelyezkedésükben és fajtáikban egyaránt. Az idegrendszer károsodása gyakran nem önálló betegség, hanem más szervrendszerek károsodásának szövődményeként jelenik meg.
Fiatal koromban a percutan carotis angiographiát, a pneumoencephalographiát, a myelographiát naponta végeztük, és jellege miatt fekvőbeteg-ellátást igényelt. A jelenlegi módszerekkel azonban a diagnózis általában ambulanter felállítható. A legtöbb neurológiai betegség tartós, egész életre szól, tehát gondozást igényel, olykor kórházi felvétel is szükséges. Az egynapos beavatkozások nem jellemzőek a neurológiára, annak ellenére, hogy sclerosis multiplexben is alkalmazzuk. A kezelésében megjelent legújabb immunmoduláns készítmények, a monoklonális ellenanyagok, de egyes tablettás kezelések is, a biztonságos monitorozáshoz szükséges vizsgálatok végzése miatt egész napos beavatkozást jelenthet. Jogszabály-módosítást igényelne, hogy megoldódjon a költségfedezete, hiszen a kezelésnek köszönhetően csökkent a relapszusok miatt felvett fekvőbetegek száma. Más területeket szinte forradalmasítottak a biológiai készítmények. Számíthatunk-e az előretörésükre a neurológiában is? A biológiai készítményeket először a neurológiában sclerosis multiplexben kezdték alkalmazni.
Minden fiatal célja a szakmai tudás elsajátítása. Én úgy gondolom, hogy a szakma részéről a legtöbbet azzal tehetünk, hogy megtanítjuk a szakmát. Korábban lehetetlen volt nemzetközi kongresszusokra eljutni (jelenleg is az lenne, ha a munkabérből kellene fedezni), mely elősegíti a naprakész szakmai tudást. Téves az a szemlélet, ami azon alapszik, hogy a modern diagnosztika korában egy komputerbe táplált adatsor majd kiadja a kórismét és a terápiát. Felgyorsíthatja a diagnosztikus lépcsőket, de magát az orvost nem helyettesíti. És aki kutatni szeretne, annak már bebizonyosodott, hogy a kutatási feltételek jelentősen javultak az elmúlt évtizedekben. Léteznek nagy volumenű pályázatok (pl. Nap projekt), melyek biztosíthatják a kutatás anyagi és személyi feltételeit a kiválasztottaknak. Az epilepszia ma már többnyire jól egyensúlyban tartható betegség. Várható-e a közeljövőben valami újdonság a most még nem megfelelően kezelhető betegek terápiájára? Az epilepsziára is igaz, mint sok más betegségre, hogy heterogén betegség.
Az első monoklonális antitest terápia vizsgálatát 2002-ben indították és 2010 óta finanszírozott formában hazánkban is alkalmazzuk. A második, az immunrendszer újraszerveződését eredményező kezelést a múlt évben törzskönyvezték, és jelenleg két újabb, aktivált immunsejteket, illetve B-sejtet támadó biológiai kezelés vár engedélyeztetésre. A specifikus immunterápia előnye, hogy tartósan képes a gyulladást csökkenteni, így kényelmes az adagolása akár havonta 1 infúzió vagy injekció, illetve évente, félévente néhány napig tartó ciklus alkalmazásával. Számos molekulát próbáltak vagy próbálnak, többek között a remyelinisatiós hatású próbálkozás is ebbe a csoportba tartozik. Sclerosis multiplexen túl célzott antitestkezelésen alapulnak az Alzheimer-kórban vizsgált anti-amyloid és az anti-tau immunterápiák. Már forgalomban van egy új típusú orális antikoaguláns antidotuma, mely monoklonális antitest, valamint fejlesztés alatt áll a migrén immunológiai kezelése is.
A diagnózis felállításának első lépése a részletes anamnézis felvétele. A neurológiai vizsgálatoknál különösen fontos a beteg részletes, pontos meghatározása az érzékelt fájdalom formájáról, időtartamáról, helyéről. A neurológus gyakran kérdez rá a panaszokkal elsőre nem összefüggő dolgokra is (mint lehet az izomgyengeség, látás-, hallás-, nyelészavarok, nyelvzsibbadás, szédülés, stb. ), amik segítenek a panaszokat kiváltó betegség meghatározásában. A fizikális vizsgálatok során a beteg járása, mozgása, különböző érzékelési jelei, izomereje, szemmozgása is diagnosztikai fontossággal bírnak. Gyakori ezeken felül az egyensúly és a mozgásos reflexek ellenőrzése az ideggyógyászati kivizsgálás során. Ezt követően a neurológus további vizsgálatokra küldheti el a pácienst. A neurológiában fontos a képalkotó diagnosztikai módszerek használata. Elsősorban CT, MR vizsgálatokat végeznek a neurológus által meghatározott testrészeken, amivel feltérképezhetik a sérüléseket, elváltozásokat. Gyakoriak még a különböző elektrofiziológiai vizsgálatok is: az EEG (elektroenkefalográfia) az agyi funkciók működését, míg az EMG (elektromiográfia) az izmok működését vizsgálja.
Nehezen jósolható, hogy ez valójában jelent-e áttörést, és ha igen, mikor. Mennyire érezhető az orvoshiány a neurológusok körében? Mit tudnak tenni a társaságok, a szakma az elvándorlás megakadályozására? Ezzel a kérdéssel már régóta foglalkoznak, többek között Bereczki Dániel professzor is nyilatkozott ezeken a hasábokon a témáról, illetve az Ideggyógyászati Szemlében megjelent közleményében vázolja, hogy 2020-ban hol tart majd a neurológia. Úgy gondolom, hogy az orvoshiány területenként változik. Nem magyarázható csupán a pénzhiánnyal, elsősorban a munkaszervezésen kellene módosítani. Mindenkinek a feladatát kellene végezni (gépírónak a gépíróét, nővérnek a nővérét, az orvosnak orvosi munkát). A tisztán orvosi feladat a munkaidő töredékét képezi, a szervezés, beleértve a vizsgálatok ütemezését, szociális ellátást, dokumentációkat jelentős időt igényel. A munkának ez a része külföldön sokkal jobban megoldott. A képzés során, a végzett fiatalok száma elegendő a pótlásra. 30 évvel ezelőtt is utaztak külföldre fiatalok végzést követően tapasztalatokat szerezni, ez szinte bázisát képezte a szakmai előrelépésnek.