Tartalom 2009 telén az egész világ egy csoda lázában égett: egy kiváló pilóta, Chesley "Sully" Sullenberger (Tom Hanks) meghibásodott repülőgépével New York szívében, a Hudson folyó fagyos vizére szállt le, és így megmentette 155 utasa életét. De miközben a világ hősként ünnepelte a kapitányt, és a híradások mind kivételes ügyességéről és lélekjelenlétéről szóltak, vizsgálat indult. És amire a vizsgálat során fény derült, az egyáltalán nem a pilóta megbecsülését szolgálta. Sőt, azzal fenyegetett, hogy soha többé nem vezethet repülőgépet...
És mivel a főszereplő már amúgy is nyugdíj előtt áll, a tét sem olyan nagy, noha az alkotók – kissé erőltetetten – próbálják emelni: kiderül, hogy Sully anyagi problémákkal is küzd. Felvetődik, hogy a veterán pilóta talán túlbecsülte képességeit, elbízta magát, azonban Eastwood végül semmi ilyesmivel nem meri megvádolni életrajzi filmje alanyát, aki jóságos, szerény, tehetséges példakép a vásznon, joggal ünnepli Amerika. Márpedig alapszintű tananyag drámaírásból, hogy a főhős ne legyen hibátlan, feddhetetlen jellem, az antihősök és a tévúton járó karakterek izgalmasabbak, nekik van módjuk fejlődni, változni. Ilyen hős hiányában a Sully végül giccses, pátoszos nemzeti öntömjénezésbe fordul. New York hatóságai példásan összefogva vezényelik a mentőakciót, a kapitány pedig régimódi eposzi hérosz: rosszarcú és szúrós tekintetű bürokratákat kell legyűrnie, akik – tévedhetetlen amerikaiak lévén – kénytelen-kelletlen beadják a derekukat, és beszállnak a hozsannázásba. Árulkodó az is, hogy a főhőst Hanks alakítja – ha más nem is, a casting legalább tökéletes: a rokonszenves sztárszínész szinte minden filmben nemes lelkű mintapolgárt játszik.
"Az életem egésze vezetett oda, hogy biztonságban szálltam le a folyóra. " 2009 januárjában bejárta a világsajtót annak híre, hogy Chesley Sullenberger kapitány páratlan ügyességgel kényszerleszállást hajtott végre New Yorkban. "Sully" pilótatársával együtt úgy mentette meg a bajba került gépen tartózkodó 155 fő, az utasok és a személyzet életét, hogy a Hudson folyó vizére szállt le siklórepülésben. A szenzációszámba menő landolás, melynek során a kapitány higgadt profizmussal óvta meg a rábízott repülőgépet a tragédiától, pillanatok alatt világszerte hőssé, példaképpé avatta Sullyt. Sullenberger kapitány élettörténete kézenfekvő magyarázattal szolgál helytállására. Kiderül belőle, hogy hosszú és fordulatos pályája során mindvégig olyan értékeket tartott szem előtt - elsősorban az odaadást, a kötelességtudatot és a felkészültséget -, amelyek révén a legnehezebb kihívásokkal szembesülve is a siker reményében tehette dolgát. Az olvasók elé tárt életével arra emlékeztet mindannyiunkat, hogy a napjainkban oly gyakori bizonytalanságok, konfliktusok és tragikus események közepette is érdemes küzdenünk az általunk fontosnak tartott célokért, értékekért, mert kitartásunk eredményeképpen a váratlan helyzetekkel is optimistán és bátran nézhetünk szembe.
És ami fontosabb: értékelhető, élvezhető, átélhető filmmel. Arról, amiről szokott: a "mit jelent amerikainak lenni" kortárs mítoszáról. 2016-09-11- írta Papp Attila Zsolt Olvasd el a kritikát Történet Chesley Sullenberger pilóta hősi tettet visz véghez, mikor kényszerlandolást hajt végre a Hudson folyón, megmentve a fedélzeten tartózkodó mind a 155 ember életét. Videó, előzetes, trailer Jobb ha tudod: a Filmtett nem videómegosztó, videóletöltő vagy torrentoldal, az oldalon általában a filmek előzetesei nézhetőek meg, nem a teljes film!
Érthető, miért kellett narratív trükkökkel (in medias res, flashback) dramatizálni a cselekményt, azaz érdekesebbnek beállítani a történteket, mint amilyenek valójában: mert ez a megtörtént eset alig alkalmas arra, hogy megfilmesítsék. Hogy mégis mozi készült belőle, az inkább azzal magyarázható, hogy a gyártók úgy vélték, lesz rá közönség. Ahogy az a filmben el is hangzik, Sullyból azért vált hős, mert az amerikaiak ki voltak éhezve valami jó hírre, a New Yorkban élőket pedig különösen rossz emlékek fűzik az utasszállító repülőgépekhez. Eastwood a moziba járó közönség repüléstől való félelmét is jól kiaknázza: valóban ijesztő, hogy napjainkban néhány madár százötvenöt utas, a személyzet és ki tudja, hány New York-i civil halálát okozhatta volna, ha történetesen nem Sully ül a pilótafülkében. A filmlétjoga a valósághűségben merül ki, de ebből sem származik sok jó: pont azért nem lehetett gyarló karakterré formálni a főhőst, mert Chesly Sullenberger t hősként ünneplik Amerika-szerte, így aztán meg kellett adni a neki járó tiszteletet.
A filmet a későbbiekben sem kronologikusan mesélik, hanem azin medias reskezdés után flashbackek sorozatában mutatják be a kényszerleszállást. Nagy hangsúlyt helyeznek a felütésre, ami valóban érdekesebbé válik annak köszönhetően, hogy felveti a kérdést, helyesen cselekedett-e Sully – és választ csak a fináléban kapunk. Maga a főszereplő is elbizonytalanodik, padlót fog. A nyitány karaktervezérelt drámát ígér: egy kívülről jövő bonyodalom hatására a főhős élete fenekestül felfordul, és bizonyítania kell, hogy helyesen cselekedett, de erről legfőképpen magát kell meggyőznie. A közönség érzelmi hullámvasútra ül fel a kapitánnyal – miközben a külvilág hősként ünnepli, ha bebizonyosodik, hogy hibázott, a tündérmese rémálommá válik. Kár, hogy a film nem tartja be ígéretét, Eastwoodék az ütős nyitás oltárán feláldoztak minden mást. A flashbackek ugyanis meglehetősen unalmasak, hosszúak és triviálisak: hiányzik belőlük a feszültség, hiszen tudjuk, mi történt. A visszaemlékezések nem hatnak a jelenbeli szálra, a laikus néző nem fog felfedezni semmi olyasmit, ami elárulná, hibázott-e Sully.