És ha már kotyogó, legyen az igazi, az eredeti … egy Bialetti. Miért is elégednénk meg egy utánzattal. A Bialetti cég 1919-ben jött létre, amikor Alfonso Bialetti műhelyt nyitott Crusinallo-ban (Verbania). Ezen a ritka korabeli felvételen Alfonso Bialetti látható, saját kis üzemében 1933-ban látott napvilágot a "Moka Express" nevű termékük, aminek népszerűsége a mai napig töretlen, igazi ikonná vált a kotyogós kávéfőzők piacán. A cég logója (vicces kis ember a bajusszal) viszont "csak "az 1950-es évektől vált szimbólummá, azóta is védjegye a cég termékeinek. Indulásuk óta olaszok milliói vásároltak ilyen készüléket, hogy otthonaikban biztosítsanak egy csésze meleg kávét. Valószínűleg még ma is ez az egyik olyan dolog, ami az olívaolaj és durva só mellett megtalálható minden olasz konyhában. Sokkal több, mint egy egyszerű háztartási készülék, igazi szimbólum. Eredeti példányokkal találkozhatunk az alábbi különleges helyszíneken: Museum of Modern Art, Smithsonian Cooper-Hewitt National Design Museum, London Design Museum.
Olaszországban a mai napig rengetegen használnak kotyogót a reggeli kávéjuk készítéséhez. Vehetnének presszógépet, ha valahol lehet jó gépeket venni, akkor ott biztosan. Többnyire anyagilag is megengedhetnék maguknak, mégis inkább kotyogót használnak. Igénytelenek? Nem hiszem. Van a mokka kávéban is valami, lehet ezt a kávé italt is jól és ízletesen elkészíteni, szintén nagyon aromás, zamatos, illatos, finom tud lenni. Bejegyzésemmel szeretnék indítani egy rövid sorozatot, amiben ehhez a kávékészítési módhoz szeretnék tanácsokat adni. Az első részben pár Bialetti készüléket mutatok be, amikkel a további részekben majd kávét készítünk és remélhetőleg mindenki tanulhat valami újat. Nem nagyon hittem én ebben a készítési módban, volt már kotyogóm, nem hívnám a vele készült italt a gasztronómia csúcsának … nos, rosszul készítettem, most már tudom. Azóta volt szerencsém olyan kávét inni ezekből a szerkezetekből, ami nagyon megváltoztatta a véleményemet. Nem magamtól jöttem rá, hogyan kell vele a jó kávét főzni, de szerencsére egy barátom nagy mestere, sok tanácsot kaptam Tőle, igénybe is fogom venni a segítségét a cikkek alatt.
A következőben bemutatok pár Bialetti-t, ezek egy részével majd kávét készítek a sorozat további részeiben. Bialetti Moka Express Egy igazi klasszikus. És igen, ezzel a letörött nyelű, ütött-kopott kis egyszemélyes készülékkel készítem néha a kávémat. Hogy miért? Mert azon ritka eredeti példányok egyike, amik még ténylegesen Olaszországban készültek … és mert baromi jó kávét készít. A ma Magyarországon kapható példányok Romániában készülnek (egyes városi legendák szerint sörösdoboz alumíniumból). Sajnos nincs lehetőségem mellé tenni egy egyszemélyes, román Moka Express-t, ha így tennék, jól látható különbségeket fedezhetnénk fel. Pl az alumínium színe, felületének kidolgozottsága, a csőr és a fogantyú formája, a kalap és a kalapgomb formája is eltér. A kávétartója pedig rozsdamente acél és nem alu, ahogy a maiaknál. Szerintem az eredeti szebb és ezért is maradtam ennél, a törött fogantyú ellenére is. (Nekem ez nem ciki. ) Íme pár további fotó: A fedőben és több más helyen is még ott a felirat: Made in Italy A csőr alatti területen gravírozva van a termék neve és nem festve, ahogy a mai példányoknál És az eredeti készülék részei, köztük a rozsdamentes kávétartója.
Bialetti Termocrem Csak mint érdekességet mutatom be, nem fogok vele készíteni semmit, mert még használatlan állapotú, ami ráadásul viszonylag ritka, így ebben az állapotában igazi érték (gyűjtőknek). Funkciójában nem más, mint egy tejhabosító, ami konyhai tűzhellyel működik, hasonlóan, mint a kotyogók. A fotókon bal oldalt látható biztonsági szelepen keresztül lehet a vizet az alsó részbe önteni a kis mérőedény segítségével. A szelep a kuktáéhoz hasonló, nem engedi felrobbanni a készüléket, időnként kinyit ha kell. A fenti csavarral (a fotón kevésbé látszódik, de van egy állító tekerő a gőzcsőtől balra) pedig a gőzt lehet szabályozni, sőt egy külön kis karral a gőzcső magassága is állítható. Klassz, nem? Ugyan most sorozatom bevezető részének végéhez érkeztem, de hamarosan következik a folytatás, amiben egy kis Moka Express-el fogunk lehetőleg minél jobb mokka kávét készíteni. És olvassátok el az azóta elkészült cikket egy kis Moka Express felújításáról is, mert tartalmaz érdekességeket erről a kis készülékről.
Milánó, Észak-Itália majd az egész ország megismerte a kotyogót. Ekkor született meg logójuk, kabalafigurájuk: a bajszos kis ember (l'omino con i baffi). Az 1953-ban Paul Campani által megrajzolt mókás figura jobb kezét, kinyújtott mutatóujjal felemeli, mintha éppen egy kávét rendelne. A kotyogó megjelenése kettős hatással volt a kávékultúrára. Az alumíniumból készülő, bakelitnyelű, olcsó és "elpusztíthatatlan" kávéfőzők, az otthonokba vitték a gyors kávét, az espressót (ahogy arra a logó is utal). Ugyanakkor a profi kávégép-gyártók és kávébárosok ezáltal jelentős konkurenciával kerültek szembe. Részben ennek a versenyhelyzetnek köszönhető, és talán nem véletlen hogy pont 1946-ban kezdte meg Achilles Gaggia a rugós csapteleppel ellátott vendéglátóipari kávégépek gyártását. Ezzel indul el hódító útjára a kávézókban, vendéglátóhelyeken a jellegzetes espresso-krémkávé, a gőznyomásos technológia pedig csak az otthonokban terjed tovább. A ma is az eredeti design szerint gyártott kotyogóból több mint 330 millió darabot adtak el világszerte, amivel Guiness csúcstartók.