18. 06. 28. 07:07 A "1956-os forradalom emlékműve" műlapon jóváhagyásra került egy szerkesztés. 05:28 1 új fotót töltöttem a "1956-os forradalom emlékműve" műlaphoz! 17. 11. 07. 13:31 1 új fotót töltöttem a "1956-os forradalom emlékműve" műlaphoz! 17. 13:23 1 új fotót töltöttem a "1956-os forradalom emlékműve" műlaphoz! 17. 13:22 1 új fotót töltöttem a "1956-os forradalom emlékműve" műlaphoz! 17. 13:21 1 új fotót töltöttem a "1956-os forradalom emlékműve" műlaphoz! 16. 09. 27. 17:42 Megérintettem a "1956-os forradalom emlékműve" alkotást! 13. 02. 14:53 A "1956-os forradalom emlékműve" műlapon jóváhagyásra került egy szerkesztés. 13. 22. 21:10 A "1956-os forradalom emlékműve" műlapon jóváhagyásra került egy szerkesztés. 03. 17. 19:26 1 új fotót töltöttem a "1956-os forradalom emlékműve" műlaphoz! 11. 19:25 1 új fotót töltöttem a "1956-os forradalom emlékműve" műlaphoz! 09. 08. 18:34 1 új fotót töltöttem a "1956-os forradalom emlékműve" műlaphoz! 09. 18:33 1 új fotót töltöttem a "1956-os forradalom emlékműve" műlaphoz!
Néhány nappal később egy óra körül léptem ki az iskola kapuján. Éppen akkor dübörgött át a templom előtt egy orosz harckocsi. Utána jött meg kettő. Nem lőttek, csak arra figyelmeztettek bennünket, hogy itt vannak, azt mutatták, ki az úr valóban ebben a sokat szenvedett hazában. Ahogy haza mentem, néhány perc múlva karhatalmisták töltötték meg udvarunkat. Benéztek a bokrok, fák közé, mert kerestek valakit Az ABC akkor még nem épült meg, kertünk egészen a Scheili-házig húzódott. Hamar kiderült, hogy Magyary-Kossa Miklóst keresték, ő azonban ekkor már szerencsésen átjutott a határon, úton volt Amerika felé, ahol az egyetemet befejezve egy hajóépítő vállalat főmérnöke lett. Mivel Miklósi már nem találták, begyűjtötték Bélát, fiatalabb öccsét, aki még nézőként sem vett részt semmiben. A kegyetlen bosszút hamar megismertük. A bosszúhadjárat börtönnel, zaklatásokkal, félelemkeltéssel próbálta hatalmát megszilárdítani. December elején döbbenten hallgattuk a rádió adását arról, hogy az általunk jól ismert család fiát, Bóna Zsigmondot fiatalon felakasztották.
A közvélemény érdeklődése a magyarországi események után is megmaradt. 1958. június 20-án nagyszabású tüntetésre került sor Reykjavíkban. Az emelvény mellett feltűnt a pár nappal korábban kivégzett Nagy Imre és Maléter Pál neve. Az Izlandra érkező magyarok mintegy fele telepedett le végül az országban. Voltak, akik hazatértek Magyarországra, mások pedig továbbmentek az amerikai kontinensre. Tölgyes Miklós Az alábbiakban röviden szeretném bemutatni annak a magyar menekültnek az életét, aki elsőnek iratkozott fel az Izlandi Vöröskereszt listájára, hogy a kicsi skandináv országban kezdhessen új életet. Bár idős kora ellenére nagyon aktív, személyesen már nem szeret beszélni az 1956-os eseményekről, ezért korábbi interjúk, újságcikkek, és idősebbik leánya, Hulda María elbeszélései nyomán állítottam össze az alábbi írást. Tüntetés Reykjavíkban 1958- ban ( Forrás: Morgunblaðið) Tölgyes Miklós Lajos 1935. október 17-én született Zalaegerszegen. 1944-ben családjával Ausztriába menekült, és egy Salzburg melletti kis faluban laktak a második világháború végéig.
A beszéd elhangzása után a békés tüntetés szinte órák alatt népfelkeléssé, majd a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok beavatkozása után fegyveres szabadságharccá változott. Az esti és éjszakai órákban a fegyveres csoportok elfoglalták a Magyar Rádió és a pártlap, a Szabad Nép székházát, a telefonközpontot, a lakihegyi rádióadót, emellett több fegyverraktár, laktanya, rendőrőrs és üzem is a felkelők kezére került. A Dózsa György úton, a mai Ötvenhatosok terén ledöntötték az elnyomás gyűlölt jelképét, a Sztálin-szobrot. A budapesti és vidéki tömegmegmozdulásokat véres atrocitások kísérték. Október 25-én a Kossuth téren a környező épületekből szovjet harckocsik nyitottak tüzet a tüntető tömegre, az áldozatok száma száznál többre tehető. 26-án Miskolcon, Mosonmagyaróváron, Kecskeméten, Nagykanizsán dördültek el emberéleteket kioltó karhatalmi sortüzek. Október 30-án Budapesten lincselésbe torkollott a Köztársaság téri pártszékház ostroma. A szovjet csapatok november 4-i beavatkozása után a budapesti utcai harcok, továbbá a salgótarjáni és az egri sortűz követelt számos halálos áldozatot.
Mindössze pár mondatot írt a könyv elé, ezek egyikében 1956-ot "újkori történelmünk legnagyobb tisztítóviharának, Köztársaságunk létének megteremtőjének" nevezte. Bevezetőjében a könyv szerkesztője, Litván György a magyar történelem közelmúltjának arról a korszakáról beszélt, "amely körül talán legsűrűbb volt mindeddig a homály. " Az a könyv 1991-ben valóban egy új korszak hajnalán született. Arra vállalkozott, hogy az addigi, jórészt klasszikus, elsődleges történeti források híján, az emigrációban és a hazai szamizdatban írtakat összegezze; rövid, közérthető összefoglalót adjon "a legfontosabb eseményekről, adatokról, kiemelkedő mozzanatokról", illetve a "folyamatok lényegéről és fő összefüggéseiről" – ahogyan ugyancsak Litván György fogalmazott. Huszonöt év után elmondható, hogy a jelenkori magyar történelemnek nincs részletesebben feldolgozott eseménye, mint az 1956-os forradalom. Nincs olyan mozzanata a magunk mögött hagyott századnak, amelyről többet írtak volna – legfeljebb az első világháborút és a régi Magyarország történetét lezáró trianoni békeszerződést vagy a következő világháború végének véres magyar drámáját említhetjük.
Ezt erős kétellyel fogadom, és inkább a még mindig el-elszáguldó teherautókra figyelek, ahonnan megint új jelszót kiáltanak le a fiúk a körúton: "Farkas mellé Rákosit! " (Zimándi Pius: A forradalom éve. Budapest, 1992. )