- Benne volt az újságokban, hogy két hétig zárva tartunk - mondta a múzeum portása a telefonba. - A Szabadságharc Ereklyéi már becsukott, a Liszt Ferenc Szerelmeihez viszont még csak most gyűjtjük az anyagot. - Hát mit csináljak velük? Ez volt a délutáni program. - Tessék őket elvinni a Szépművészetibe. - Ott már voltunk. És gondolja meg: ezek vidékiek, és tizenöt éves lányok. Nekik még többet mondanak a tárgyak, mint a világ legszebb festményei! - Hát honnan varázsoljak ide egy kiállítást? - kérdezte a portás. - Ráadásul teljesen egyedül vagyok. A tanárnő hangja oly csalódottan szólt, hogy a portás egy kis gondolkodási időt kért, s aztán kijelentette, hogy délutánra megpróbál összekaparni egy kis anyagot, ami persze nagyon szegényes és hevenyészett lesz. Katalógus híján be kell érniök az ő kalauzolásával. Az előcsarnokban csak egy gépírásos cédula volt kiragasztva: Hubauer Sándor Emlékkiállítás. Az első teremben idősebb Hubauer Sándor bajonettje volt kiállítva, melyet az első világháborúból hozott haza, de ez nem nagyon érdekelte a lányokat.
- Mint ismeretes, Hubauer bátor békeharcos volt. Egyszer, felesége legnagyobb rémületére, öklét rázta a bevonuló német csapatok felé. A katonaságtól megszökött, és hamis papírokkal bujkált: a hetes vitrinben látható "Nyílt parancs" is ilyen ügyes hamisítvány, az aláírás Hubauer nétől származik. Vakmerősége hajmeresztő volt; a háború vége felé, hamis papírokkal a zsebében, egy vendéglő kerthelyiségében, mely a detektívek megfigyelése alatt állt, fennhangon kijelentette: "Hitler napjai meg vannak számlálva! " A szomszéd asztaltól oda is néztek. - Detektívek? - érdeklődött egy lány. - Szerencsére csupa ismerősök. De Hubauer olyan ember volt, aki ugyanezt mondja akkor is, ha detektívek hallják. A lányok megborzongtak. Aztán továbbsereglettek a következő tárlóhoz, melyben egy kis játék mozdony állt. - A "Hazádnak rendületlenül" kombinált spórkassza - magyarázta a portás egy fájó mosollyal, ami annak szólt, hogy egy nagyra törő szellem merész terveiből mindössze egy ilyen ujjgyakorlat maradt fenn, melyet ő maga is csak szeszélynek szánt.
Reggelije: fél liter tej, tíz deka parizer, kenyér. Körüljárták a tejet, parizert, kenyeret. Volt, akinek könnybe lábadt a szeme. Elköszöntek, sorba álltak, kivonultak. Egy hét múlva dolgozatot írtak: "Mit láttam a budapesti tanulmányi kiránduláson? " Az ifjúságot csak látványos dolgok lelkesítik; oldalakat írtak a Mátyás-templomról, egy önkiszolgáló büféről, az Országzászlóról... A Hubauer Sándor Emlékkiállításról alig valamit. Ilyenek ezek a mai fiatalok. De nem baj. Majd egyszer. Majd húsz, harminc év múlva. Majd negyven év múlva. Akkor majd eszükbe jut Hubauer!
facebook youtube Főoldal Évfolyamok szerint Szerző szerint Előadó szerint Alberti Zsófi Balsai Móni Benedek Miklós Bíró Kriszta Borsi-Balogh Mátè Csórics Balázs Csuja Imre Farkasházi Réka Fodor Tamás Fullajtár Andrea Gálffi László Kamarás Iván Kárász Eszter Parti Nagy Lajos Pokorny Lia R. Kárpáti Péter Radnay Csilla Összes videó GYIK Keresés... Szerző: Örkény István Cím: Egypercesek – Apróhirdetés Évfolyam: 12. évfolyam Elmondja: Radnay Csilla 2020-04-01T01:00:42+02:00
- Csak ez az egy. - Amit egym�s ut�n h�romszor f�lpr�b�ltam? - Igen, k�rem. Ha szabad k�rdeznem, melyiket v�lasztja? - Magam sem tudom. Tal�n a a legels�t. - Azt hiszem az a legel�ny�sebb, b�r a m�sik kett� sem lebecs�lend�. - Nem, nem... De most m�r kitartok a legels� kalap mellett. - Ahogy parancsolja, uram. J� napot. Gondolatok a pinc�ben A labda egy bet�rt ablakon kereszt�l leesett az alagsori folyos�ra. Az egyik gyerek, a h�zmester�k tizenn�gy �ves kisl�nya, lebicegett �rte. Szeg�nyk�nek a villamos lev�gta a f�l l�b�t, s boldog volt, ha labd�t szedhetett a t�bbieknek. Az alagsorban f�lhom�ly terjengett, de az�rt felt�nt neki, hogy egy sarokban mozdult valami. - Cicus! - sz�lt oda a fal�b� h�zmesterkisl�ny. - H�t te hogy ker�lsz ide, kiscic�m? F�lkapta a labd�t, s ahogy csak tudott, elsietett vele. Az �reg, cs�nya �s rossz szag� patk�ny - �t n�zt�k cic�nak - megh�kkent. �gy m�g nem besz�lt vele senki. Eddig csak ut�lt�k, sz�nnel hajig�lt�k, vagy r�m�lten elmenek�ltek el�le. Most jutott esz�be el�sz�r, hogy milyen m�s lett volna minden, ha t�rt�netesen cic�nak sz�letik.